Nem is tudom , hogy hol kezdjem.:)
Na jó rendben, vágjunk a közepébe…
Az elmúlt párnap-hónap megszokottan telt…Dolgoztunk és dolgoztunk . Peti egyre ügyesebb a szakmájában..:) A héten meg is dicsérték. Elégedettek Vele. Közben otthonra is igyekszik dolgozni. Szóval mondhatni 24 órából 7-8- at alszik, a többit dolgozza..Nem kispályás, de igyekszem etetni-itatni, mert olykor elfelejt bekapni pár falatot vagy épp inni..
A boltban, ahol dolgozok, egyre kevésbé érzem jól magam…Nekem azt mondták, hogy karácsonykor NINCS HOLIDAY…nos erre…2 munkatársam is megy holidayra. A lopás meg hát csak tetőzi az egészet…de erről itt most nem is akarok beszélni.
No, de térjünk vissza a lopás és meglepi hazautazás előtti időszakra. Kb 3 héttel ezelőtt jött egy email egy home care-től, hogy várnának interjúra( Idősek otthona)…Hmm, a cég neve ismeretlen volt és nem is emlékeztem mikor és hogyan pályáztam oda…de úgy volt már akkor, hogy elmegyek és megpróbálom. Mi veszetni valóm lenne?
Kalandosan, de eljutottam az interjúra…:D röviden tömören térkép nélkül jártam keltem kukutyinfalván…Petitől kölcsönkaptam a telefonját, de valamiért nem működött..Őt nem tudtam hívni, mert telefont cseréltünk – ok: ugy-e a vadonatúj telefonom ellopták- és peti telofonjában, ami nálam volt nem volt meg az új szám..Agyaltam kattogtam kit érhetek el..Végül akadtak segítőkezek és végül megérkeztem a helyszínre. Huhhh, rendesen izgultam és fáradt is voltam addigra…Na, de szedjük össze magunkat csináljuk meg- mondogattam magamban. Kell ez a munka, kell valami közelebbi a szakmámhoz. Szeretek az embereknek segíteni, ott lenni velük, gondoskodni. Itt a lehetőség, meg kell csinálnom- Ezek a gondolatok jártak a fejemben – míg bennem hívtak interjúra. Egy kis irodában ültem le, ahol egy kedves, mosolygós hölgy és egy nagyobb fekete úr olyan 10X akkora emberke, mint én. Kicsit vizsgahelyzet volt, felelevenedettek bennem az elmúlt pár év vizsgahelyzetei. Nos, kezdjünk bele…
Először magamról kellett beszélnem…Eddig ment, mert már betéve tudtam ezt a részt. Ohh, rá is vágták, hogy ne mondjam, hogy nem beszélek folyékonyan angolul, mert elég jól megy. Jól van gondoltam magamba…- az angolok mindig udvariasak és nem bántanak meg senkit.
Na és jöttek a kérdések, amik végre szakmaiak voltak, végre nem étterem, kisbolt…Élveztem és örömmel válaszoltam meg. A kezdeti kérdések jók voltak. A kérdőívem közel volt, és így láthattam, hogy a hölgy csak pipákat ír és bőszen jegyzetel és rám-rám mosolyog, hogy ügyes vagyok, nagyon jó, ne idegeskedjek. Erre magamban megint lefutottam: Oké, ez nem jelent semmit..Mindig ezt mondják…folytasd tovább majd meglátjuk, hogy mi lesz.
A második felében jöttek a nehéz kérdések…hoho..Nem is nehezek, hanem olyan szakmai kifejezések, amit nem értettem…Örültem, mert újat tanultam, de kínosnak éreztem. Elmondták, hogy semmi gond…majd jött a magyarázás. A mosolygós, irtóóó türelmes kedves hölgy minden ilyen szakmai kifejezést, amit a kérdések során nem értettem beletett egy szituációba és így magyarázta el…Of course, hogy már értettem is…Mint, amikor a mesefigurák feje körül a kislámpa felvillan és már bőszen, határozottan válaszoltam is.
Érdekes volt, ahogy beletette ezeket a nehéz kifejezéseket…és átadta nekem egy-egy szituációval. Mondanom sem kell, hogy nagyon de nagyon lefáradtam. Volt egy-két pont ahol kikapcsolt az agyam…és vissza kellett rángatnom magam. Majd kb 1 óra hossza után végeztünk. Kimentem a külső szobába. Elkezdtem kitölteni a papírokat. Minden interjú után kitöltetik Mindenkivel, majd aztán döntenek..Más a rendszer, mint otthon. Itt sokat számít a referencia, erkölcsi …Ezek nélkül szinte sehol sem lehet kezdeni…
Nos, töltettem az erkölcsihez szükséges jelentkezési lapot, mikor egy 3. ember – később rájöttem vele egyeztettem le az interjút- kijött és leült mellem. Majd elkezdte: Annamária, nagyon tetszettél nekik, látták hogy ideges vagy, de tetszettél nekik. Felajánlanak Neked az állást…- Nos sokkolódtam mondanom sem kell, nem is kicsit…el se hittem, hogy megcsináltam..komolyan…áááá. Örültem nagyon nagyon…J
Végre felmondhattam …és a lopásos dolog után nem is szívesen maradtam volna tovább ott…
Most papírmunkák folynak…J Hamarosan pedig kezdek az új helyen…J Nagyon de nagyon várom már. Ez a bolt nem az én területem…nem is érzem otthon magam benne, nem várom , nem élvezem. Angolul sokat tanultam, amíg ott dolgoztam. Nagyon sok új szót sajátítottam el..:), aminek örülök. Most már a munkatársaimmal is jobban kijövök. Eleinte nehéz volt nagyon, de a kezdeti nehézségekről is a cég botrányos hozzáállása tehetett…na meg ez a hozzáállás folytatódott is…Egyértelmű volt, hogy tovább kell lépni..
Most várok..várok..Új hely, új emberek nagyon de nagyon várom.
Gyorsan telnek a napok..dolgozunk.. dolgozunk..Eljárogatunk táncolgatni, kikapcsolni. Most új célunk a közeli leisure centre-t megismerni. Itt minden fajta-féle sportra van lehetőség: úszás, konditerem, különböző órák, foci, sqaush, stb..
Peti csak dolgozik és dolgozik…Ügyes ám nagyon. Olykor ténykedik a konyhában és készít valami petis remek étket.:D Nagyon szoktam örülni ezeknek a megmozdulásainak..:D
Most pedig jön a karácsony…JJJ Várjuk, készülünk, itt töltjük Bristolban.
Most röviden ennyit írtam