Nos… Nem is packázott sokat az élet, egyből belecsapott a lecsóba ahogy visszaértünk angliába, és elkezdtük az új évet.
Az, hogy a sz*®t is kirázta belőlünk a repülő, úgy rázott hazafele és az életünkért imádkoztunk, csak a bemelegítés volt.
Nem sokkal azután, hogy leszálltunk Gatwick Airporton, felugrottunk a vonatra, természetesen a vasútállomás másik oldalán sikerült kiszállnunk, így gyalogolhattunk majd 1 kilométert mire megkerültük az állomást. (ugyanis itt csekkoló kapuk vannak, tehát nem lehet csak úgy bemenni)
Miután megtaláltuk a villamost, hosszas hezitálás vette kezdetét, ugyanis volt 3-4 villamos sín, de nem volt tábla amin fel volt tüntetve, mi hova megy. Szerencsére volt a telómon CityMapper alkalmazás, ami annyira okos hogy megmondja milyen villamosok mennek, de azt később tudtuk meg, hogy azt nem hogy melyikre kell szállnunk, csupán azt hogy milyen villamosok jönnek az adott vágányon. Tehát felszálltunk egyre, amiről úgy hittük, hogy a miénk, majd arra lettünk figyelmesek 10 perc villamosozás után hogy UGYAN OTT VAGYUNK!!! Basszus mondom azonnal szálljunk le, ez nem lehet jó! 😀
Utána kértünk útbaigazítást, amivel részleges sikert arattunk. Megint rossz felé indultunk el, addigra viszont már kisilabizáltam az alkalmazáson is, hogy melyik lesz nekünk jó, igy 2. átszállásra már jó irányba haladtunk. 🙂
Kriszti felvett minket, majd visszakocsikáztunk hozzájuk, ahol a mi autónk volt. Váltottunk pár szót, majd elindultunk Bristolba.
Elindultunk volna, ugyanis 1 métert előre haladva furcsa hangot kezdett kiadni a kocsi. Na mondom ez csodálatos.. Megálltam, gyorsan lecsekkoltam a kerekeket, nem volt semmi látható probléma. Gondoltam biztos a fékek rozsdásodtak be egy kicsit, ugyanis itt állt 2 hetet a kocsi. Elvileg el kell múljon, ahogy megyünk.
Ahogy haladtunk egyre halkabb volt a hang, igy nyugtáztam is hogy ez volt a gond. Majd kb 1 órányira Krisztitől az M4-esen haladva kb 110km/h-val, egy hatalmas durranást hallottam a kocsi eleje felől. Egyből ráléptem a fékre, manka rávágott az elakadásjelzőre, majd lassan lehúztam a leállósávba.
TE JÓ ÉG! EZ MIVOLT??? Manka remegő kézzel néz rám, most mi lesz?! Én már gondoltam mi lehetett, de nem akartam elhinni. Először abban reménykedtem, hátha csak a gumi ment ki, hisz ekkor tudjuk folytatni az utunkat. Hivtuk az autómentőket, kb 10 perc alatt ott is voltak, mondták, hogy gumi, elvontatnak és lecserélik. Mondom király, menjünk.
Nos bevittek minket kukutyin falvára, High Wycombe-ba, ahol a székhelyük volt. Beküldtek minket a váróba, ahol méghidegebb volt, dehát mit tudunk csinálni?! 🙂 Egy órával később odajöttek hozzánk és tudatták a borzasztó hírt, hogy ez bizony törött rugó lesz, ami nem javítható ma este, sőt ők az elkövetkezendő egy hétig sem tudják megcsinálni, mert tele vannak melóval…
(A legjobb az egészben, hogy tavaly márciusban volt hasonló, és mind a 2 oldalon lecseréltettem a rugókat, hogy biztosan ne történhessen ilyen mégegyszer! Hát tessék! ÚJ ALKATRÉSZ VOLT… és mi az ami még ennél is jobb? Az hogy 1 év garanciát vállalnak mindenre, ez pedig 1.5 éve volt pontosan, ergó jogilak ők rendben vannak! Na de kérem, egy ilyen rúgó addig kéne bírja mint maga a kocsi! Észbontó!)
Ohh mondom az roppant fasza, akkor milyen lehetőségeink vannak? Azt mondja, hivjam fel AA-t, és menjek egyel nagyobb csomagba, azzal hazavontatnak minket. A másik hogy kirakják a kocsit az utcára, de ez is pénzbe fog kerülni.
Felhívtam AA-t, majd kb egy 20 perces beszélgetés után meguntam hogy folyamatosan megy fel az ár, és már súlyos több száz fontról beszéltünk, megköszöntem és nemet mondtam.
Ekkor hívta Manka Krisztit, hogy vegyen fel minket Londonban kell aludjunk. Szerencsére pont volt aki vigyázott a gyerekre, igy a barátjával kiugrottak értünk. Időközben kifizettem a vontatást az utcára, ugyanis ott nem hagyhattuk a kocsit. Elég borzasztó, de nem volt sok lehetőségem, ilyenkor szokták ugyanis lerabolni az embert, amikor azonnal kellene valami.
A legnagyobb gond az volt, hogy Manka másnap kezdett volna az új munkahelyén, de nekünk esélyünk sincs visszajútni. Mi a francot csináljunk. Megérkeztek Krisztiék, majd ötleteltünk egy kicsit, hogy ilyenkor mivan, majd felajánlották, hogy levisznek Bristolba (160 kM még onnan) :O Hatalmas szivesség volt tőlük, de nem mondhattunk nemet. A minimum amit fel tudtam ajánlani, hogy megtankolom a kocsijukat, és alhatnak nálunk, mielőtt visszaindulnak.
Elindultunk hát együtt Bristolba, az út nem volt hosszú, hisz végigdumáltuk, mint ha le se robbantunk volna. 🙂 Fel se tünt. Fél 4-re értünk haza. Hosszú este volt, gyorsan bementünk megágyaztunk, majd ekkor ért a következő shokk!
Ugy fest a főbérlőnk költözni készül… FASZA. Cuccaink kidobálva, minden más helyen, konyha csupa üres, mondom OMG!!!! A legjobb, az egészben, hogy megfogadtam, nincs visszaút, ahogy visszaérek egyből felmondok. Már régóta volt tervezve, nincs mese. Nos tessék.
Elkezdődött az év, se kocsi, se lakás, se munka! Nagyot ütött… Oda a gyűjtögetés, kocsijavítás, költözés … hát ez nem lesz olcsó! Dehát nincs visszaút, végig kell csinálni. :S
No mind1, a lényeg hogy mi épségben vagyunk, ugyhogy először aludjunk egyet…