Na tessék kérem… csőstül jön a baj!

Ez komolyan nonszenz már! 🙂

Ok, kezdem az elején. Miután visszajöttünk és tudatosult a tény, hogy ez nem igazán az otthonunk többé, még kapálództunk, és próbáltuk kezelni a helyzetet. Nem szabad elmenni innen, ugyanis az piszok drága lesz, most váltok munkahelyet ..stb mondtuk magunknak, de úgy néz ki, hogy aminek meg kell történnie, az előbb utóbb meg is történik 🙂 Úgy fest költözünk…

Mi megpróbáltunk minden! Leültünk a főbérlővel, ugyanis megtalált minket, hogy “feljebb mentek a számlák, emelnie kell”. Én mondtam hogy semmi gond, de látni szeretném a számlákat. (Természetesen nem kaptam meg őket, majd később olyat is hallottam hogy ja hát ez természetes hogy télen feljebb mennek a számlák :D) Hadonászott nekünk számokkal, meg mondott ezt azt, de egyiket sem támasztotta alá valós tényekkel. Leültünk, hogy megbeszéljük, rendben van, ha emelni akarsz akkor emelj, viszont akkor ne nyomkodd ki folyton a központi fűtést, mert azért megy fel a számla mert a szobánkban kell fütenünk hogy ne faggyunk meg!

Ugy festett, hogy megértette (6x mondta el neki Manka), de később kiderült hogy mégse. Az elkövetkezendő 3 napban minden nap lenyomkodta a fűtést. Utána egy kicsit abba maradt, aztán februárban megtalált foci után, hogy figyeljek már, brit tudósok tudományos kutatást végeztek és az jött ki, hogy angliában az átlagos szobahömérséklet az 18 fok, és hogy nem kéne ennél magasabbra fűteni a lakást, mert sok lesz a számla. Mondtam hogy értem én, de akkor azt a pénzt lehet gyógyszerre fogod költeni.

Este végeztem én is egy kis kutatást. Kijött feketén fehéren, hogy félreértett valamit. Az ajánlott és az ajánlott MINIMUM között azért valljuk be igen is van különbség. 🙂 18 fok, az az ajánlott minimum, 21 a normális és 24 a max.

Nos ennek az lett az eredménye hogy kifakadt magából mint egy hisztis nő. Bevágta az ajtót, lerohant, becsapta a bejárati ajtót vagy 6x de úgy hogy zengett az egész lakás, körberohant, bevágta a hátsó ajtót, valamit mókolt a garázsban, visszajött még 3x bevágta a bejárati ajtót, felrohant, majd bevágta a saját ajtaját, aztán ugrált az ágyán egy kicsit. 🙂

Ránézek Mankára, látom a halálfélelem járja át az arcát. Mondom jolvan, akkor ezek szerint költözünk. Totál ki voltunk, ezek után ugyanis mi a garancia hogy nem ront be a szobánkba és csinál valami olyasmit amit később esetleg megbánna. Neeeeem, nekünk nem kell ez.

Aznap (hétfő) este elkezdtünk lakást nézni. Találtunk is egy párat, kedden pedig lefoglalgattunk egy pár időpontot. Szerencsére Mankának iskolaszünet volt, igy azon a héten itthon volt, én pedig heti 2 napot itthonról dolgoztam, ugyanis felmondtam a cégnél csak megkértek hogy maradjak még kicsit.

Szerdára, Csütörtökre és Szombatra lefoglaltunk amennyit csak tudtunk. Pénteken interjú volt beütemezve Londonba, igy ezt skippeltük. Nos, a szerda az csapnivalóan szar volt. Képről csodálatos lakások, valóságban lepenészedett, dohos falak, és még miegymás fogadott. Csütörtökön több szerencsével jártunk, ugyanis a képen neccesnek kinéző lakás valóságban nagyon is jól nézett ki! 🙂 Nagyon megörültünk!!! Mondtuk is az ügynöknek, hogy ki ne merje adni, ma estig visszaszólunk. A másik időpontunk szintén egy szép kertes lakás volt, viszont elég kicsike és nem túl jó kialakítású, igy ezt hagytuk is.

Este visszaszóltunk, és azonnal ki is fizettük a tartási költséget. Hát… úgy fest, hogy költözünk. Nem semmi, 3 nap alatt találtunk egy új lakást!!! Igy hogy 1 héttel később jönnek feféék, 1 hónappal később meg Manka szülei. Elég hajmeresztő vállalkozás, dehát ez van.

Szombaton visszajöttünk Londonból, és Manka nyomására odaadtuk a felmondólevelet a főbérlőnek. Én annyi bunkóság után amit velünk csinált kiktöltöztem volna és utánna álltam volna neki tárgyalni, hogy mi biztosan ne jöjjünk ki szarul ebből, de mondom rendben. Legyen úgy ahogy Manka kéri, és meglátjuk.

Nem kicsit volt kiakadva a srác, próbált kötözködni, de Manka jól tudja kezelni az ilyeneket. Jól az arcába mosolyog és ennyi 😀
– “ÚÚ, hát de nincs pénzem”,
– “nekem sem”
– “De van hova mennetek????”
– “Igen.”
– “Hát de Petinek nincs is munkája nem?”
– “De talált”

Tehát igy sorban kapta a gyomrosokat 😀 Kár hogy nem láttam, csak hallgatóztam fentről, mert ha én ott vagyok, az túlerő 😀 de azért igy is élveztem, pláne amikor eltört a mécses. Hát na, akkor lehet hogy mégsem vagyunk olyan rossz albérlők vagy mi? Naaa naaa ne sírj! 😀 Lehet el kellett volna gondolkodni erről az eshetőségről egy kicsit hamarabb. Ha tűzzel játszol, benne van hogy megégeted magad.

Az elkövetkezendő pár nap nem volt túl vidám. Előtte sem beszéltünk (hétfő óta), de útána az botrányos volt. Gyomorgörcs kerülgetett mindkettőnket, hogy “jaj most komolyan haza kell menni?? Nem akarok…”

Aztán eljött a ma reggel… Ezt figyeld!

Fekszem az ágyban, majd hallom, hogy valami furcsa koppanásszerű hang szűrődik be az útcáról. Mondom megnézem már mi ez. Felpattanok, látom, hogy valami nagy fehér furgon próbál megfordulni. Mondom hmmm… nem sok időm van gondolkodni, gyorsan olvassuk le a rendszámot, megjegyezzük, aztán eldöntöm később hogy van-e rá szükség vagy nem.

Éppen csak sikerült leolvasni a rendszámot, mivel nagyon sietett kifelé az útcából. Felírtam, majd lementem telefonnal. Na képzeljétek milyen látvány fogadott? Na tekerj lejjebb ha mersz! 🙂

Azt hittem hogy eldobom az agyam!!! MONDOM ILYEN NINCS!!!! ÚÚÚúr Isten mekkora szerencsém van hogy úgy döntöttem, ahogy!!!!! Felszaladtam, aztán gyorsan irtam egy-két ismerősnek. Jöttek is a válaszok, míg végül sikerült rendszám alapján kideríteni, hogy miféle autó, ha az megvan megtaláljuk hogy kinél van biztosítva, ahonnan ki lehet találni, hogy kié az autó, és végül azt hogy ki vezette! :)))

Miután megvoltak a jármű adatai, beugrottam a kocsiba, és mentem a rendőrségre. A fishpondsi nem volt nyitva így be kellett mennem a központba. Ilyenkor van a legnagyobb dugó, dehát most mit csináljak.. be kell menni! Majd 1 óra alatt végül beértem és nagy nehezen találtam parkolóhelyet is. Bebaggyogtam, felvették a jegyzőkönyvet, majd mondták hogy megvan akit keresnek, küldenek neki hamarosan egy levelet 28 napja van reagálni, ha nem reagál akkor kezdődik a nyomozás. Kaptam egy kis papírkát, amit be kell majd diktálnom a biztosítónak, majd szépen elköszöntünk egymástól.

A rendőrség abban érdekelt, hogy miaz hogy lelépett a kis mocsok mindenféle papir nélkül (cserbenhagyásos károkozás vagy mi) a biztosító pedig intézi az autó javítását, és a költségek behajtását.

Még mindig alig tudok magamhoz terni… ha ez csak lelép, akkor ennyi. Bottal üthetem a nyomát! Beszarás!

Szóval haza indultam, közben folyamatosan pittyegett a telóm, kerestek a cégtől. Szóltam nekik, de lassan terjed az info ezek szerint.

Hazaérek, látom ám… ittvannak a főbérlő szülei! Na mondom az fasza! Hmm.. nincs itt a főbérlő, akkor lehet most kéne elbeszélgetni a szülökkel, hogy tudnak-e egyáltalán róla, hogy miért megyünk el? Mondtam hogy gondolom úgy a tiszta ha mind a 2 oldalát meghallgatják a történetnek. Nos csupa füllel hallgattak! 🙂 Elmeséltem hogy miket csinált a drágalátos kisfiuk. Nos, nem tűntek túl boldognak, a lényeg, hogy ha ők megértenek minket, az számunkra csak jó. 🙂

A beszélgetés után egy nyugodt hangvételű beszélgetés következett a biztosítóval. Piszkosul megdícsértek, hogy megcsíptem a rendszámot, ugyanis az ilyen ügyek 8-10 hónapig is el szoktak húzódni!!!! WOW! Szóval felvették az összes infót, és mondták hogy majd keresni fognak. 🙂

Na mi jön még???? 😀

Új év, új kihívások… na de ennyire?!

Nos… Nem is packázott sokat az élet, egyből belecsapott a lecsóba ahogy visszaértünk angliába, és elkezdtük az új évet.

Az, hogy a sz*®t is kirázta belőlünk a repülő, úgy rázott hazafele és az életünkért imádkoztunk, csak a bemelegítés volt.

Nem sokkal azután, hogy leszálltunk Gatwick Airporton, felugrottunk a vonatra, természetesen a vasútállomás másik oldalán sikerült kiszállnunk, így gyalogolhattunk majd 1 kilométert mire megkerültük az állomást. (ugyanis itt csekkoló kapuk vannak, tehát nem lehet csak úgy bemenni)

Miután megtaláltuk a villamost, hosszas hezitálás vette kezdetét, ugyanis volt 3-4 villamos sín, de nem volt tábla amin fel volt tüntetve, mi hova megy. Szerencsére volt a telómon CityMapper alkalmazás, ami annyira okos hogy megmondja milyen villamosok mennek, de azt később tudtuk meg, hogy azt nem hogy melyikre kell szállnunk, csupán azt hogy milyen villamosok jönnek az adott vágányon. Tehát felszálltunk egyre, amiről úgy hittük, hogy a miénk, majd arra lettünk figyelmesek 10 perc villamosozás után hogy UGYAN OTT VAGYUNK!!! Basszus mondom azonnal szálljunk le, ez nem lehet jó! 😀

Utána kértünk útbaigazítást, amivel részleges sikert arattunk. Megint rossz felé indultunk el, addigra viszont már kisilabizáltam az alkalmazáson is, hogy melyik lesz nekünk jó, igy 2. átszállásra már jó irányba haladtunk. 🙂

Kriszti felvett minket, majd visszakocsikáztunk hozzájuk, ahol a mi autónk volt. Váltottunk pár szót, majd elindultunk Bristolba.

Elindultunk volna, ugyanis 1 métert előre haladva furcsa hangot kezdett kiadni a kocsi. Na mondom ez csodálatos.. Megálltam, gyorsan lecsekkoltam a kerekeket, nem volt semmi látható probléma. Gondoltam biztos a fékek rozsdásodtak be egy kicsit, ugyanis itt állt 2 hetet a kocsi. Elvileg el kell múljon, ahogy megyünk.

Ahogy haladtunk egyre halkabb volt a hang, igy nyugtáztam is hogy ez volt a gond. Majd kb 1 órányira Krisztitől az M4-esen haladva kb 110km/h-val, egy hatalmas durranást hallottam a kocsi eleje felől. Egyből ráléptem a fékre, manka rávágott az elakadásjelzőre, majd lassan lehúztam a leállósávba.

TE JÓ ÉG! EZ MIVOLT??? Manka remegő kézzel néz rám, most mi lesz?! Én már gondoltam mi lehetett, de nem akartam elhinni. Először abban reménykedtem, hátha csak a gumi ment ki, hisz ekkor tudjuk folytatni az utunkat. Hivtuk az autómentőket, kb 10 perc alatt ott is voltak, mondták, hogy gumi, elvontatnak és lecserélik. Mondom király, menjünk.

Nos bevittek minket kukutyin falvára, High Wycombe-ba, ahol a székhelyük volt. Beküldtek minket a váróba, ahol méghidegebb volt, dehát mit tudunk csinálni?! 🙂 Egy órával később odajöttek hozzánk és tudatták a borzasztó hírt, hogy ez bizony törött rugó lesz, ami nem javítható ma este, sőt ők az elkövetkezendő egy hétig sem tudják megcsinálni, mert tele vannak melóval…

(A legjobb az egészben, hogy tavaly márciusban volt hasonló, és mind a 2 oldalon lecseréltettem a rugókat, hogy biztosan ne történhessen ilyen mégegyszer! Hát tessék! ÚJ ALKATRÉSZ VOLT… és mi az ami még ennél is jobb? Az hogy 1 év garanciát vállalnak mindenre, ez pedig 1.5 éve volt pontosan, ergó jogilak ők rendben vannak! Na de kérem, egy ilyen rúgó addig kéne bírja mint maga a kocsi! Észbontó!)

Ohh mondom az roppant fasza, akkor milyen lehetőségeink vannak? Azt mondja, hivjam fel AA-t, és menjek egyel nagyobb csomagba, azzal hazavontatnak minket. A másik hogy kirakják a kocsit az utcára, de ez is pénzbe fog kerülni.

Felhívtam AA-t, majd kb egy 20 perces beszélgetés után meguntam hogy folyamatosan megy fel az ár, és már súlyos több száz fontról beszéltünk, megköszöntem és nemet mondtam.

Ekkor hívta Manka Krisztit, hogy vegyen fel minket Londonban kell aludjunk. Szerencsére pont volt aki vigyázott a gyerekre, igy a barátjával kiugrottak értünk. Időközben kifizettem a vontatást az utcára, ugyanis ott nem hagyhattuk a kocsit. Elég borzasztó, de nem volt sok lehetőségem, ilyenkor szokták ugyanis lerabolni az embert, amikor azonnal kellene valami.

A legnagyobb gond az volt, hogy Manka másnap kezdett volna az új munkahelyén, de nekünk esélyünk sincs visszajútni. Mi a francot csináljunk. Megérkeztek Krisztiék, majd ötleteltünk egy kicsit, hogy ilyenkor mivan, majd felajánlották, hogy levisznek Bristolba (160 kM még onnan) :O Hatalmas szivesség volt tőlük, de nem mondhattunk nemet. A minimum amit fel tudtam ajánlani, hogy megtankolom a kocsijukat, és alhatnak nálunk, mielőtt visszaindulnak.

Elindultunk hát együtt Bristolba, az út nem volt hosszú, hisz végigdumáltuk, mint ha le se robbantunk volna. 🙂 Fel se tünt. Fél 4-re értünk haza. Hosszú este volt, gyorsan bementünk megágyaztunk, majd ekkor ért a következő shokk!

Ugy fest a főbérlőnk költözni készül… FASZA. Cuccaink kidobálva, minden más helyen, konyha csupa üres, mondom OMG!!!! A legjobb, az egészben, hogy megfogadtam, nincs visszaút, ahogy visszaérek egyből felmondok. Már régóta volt tervezve, nincs mese. Nos tessék.

Elkezdődött az év, se kocsi, se lakás, se munka! Nagyot ütött… Oda a gyűjtögetés, kocsijavítás, költözés … hát ez nem lesz olcsó! Dehát nincs visszaút, végig kell csinálni. :S

No mind1, a lényeg hogy mi épségben vagyunk, ugyhogy először aludjunk egyet…

Na ilyen az angol mentalitás

Ezen olyan jot rohogtem, hogy meg kell osszam…

A cegnel van ket hutoszekreny, ami huto fagyaszto, viszont az egyik fagyaszto reszerol letort az ajto, igy a lecsapodo para fokozatosan jegge valt, es elkezdett burjanzani a helyzet, olyannyira, hogy mar jegcsapok logtak a fagyasztobol a hutobe folyo viz miatt.

Mar nagyon reg ota erett bennem a gondolat, hogy megcsinalom valamelyik penteken kajaszunetben, hogy kipakolom a tartalmat a masikba, es hagyom hogy leolvadjon.

A mai nap reggel, lecsavartam a huto teljesitmenyet a felere, es kivettem a huto legaljaban talalhato fiok muanyag tetejet, hogy a viz tudjon hova folyni.

Egy oraval kesobb hallom, hogy jon a penzugyis ki a konyhabol, es nagyon panaszolja a telefonba, hogy elromlott a huto, ujat kell venni, es hogy akkor ezt o ma elintezi.

Majdnem visszakoptem a vizet a poharamba.. Jot rohogtem magamban… de aztan nem szoltam semmit.. Ezek angolok, nem igazan szorakoznak a problema feltarasaval, ha nem ertenek hozza, inkabb vesznek egy ujat. 😀

Mindenesetre nem szoltam, hogy semmi baja..
legalabb lesz egy uj hutonk 😀

Egyik szemem sír, a másik nevet?

2014.11.10 – Ülök a háztetőn, szakadó esőben és hallgatom a “It’s gonna be the best day of my life” című számot… idilli mi? Az idodában maradt a kulcs, a landlord (főbérlő) pont elutazott londonba, manka meg 3 óra mulva ér haza… 😀 Így az egyetlen járható út a kistetőn keresztül vezetett volna, ha

Egyik szemem sír, a másik nevet? részletei…